A szép emlékű FÉG gyárban 1993-ban megszületett egy fegyver. Horváth Zoltán gépészmérnök alkotása nagy űrt foltozott be a Magyar Honvédség raktáraiban, ugyanis a '80-'90-es években nem volt rendszeresített géppisztolya a rendvédelmi szerveknek. A fejlesztést a nemzetközileg ismert és bevált 9 mm-es Parabellum töltényekre alapozták. A kis számban gyártott "Komondor" KGP-9 néven 2004-ben rendszeresítette a MH, de nagyobb számban a Büntetés-végrehajtás használja.
A harci kutya
A Komondor minden szempontból megfelel a géppisztolyok elvárásainak. Az egyszerű tömegzáras rendszerrel működő fegyver egyes- és sorozatlövésre is alkalmas. Egy pillanat alatt - nem több mint 1,3 mp - képes kiköpni a tárban tárolt 25 töltényt, hiszen percenként 1100 lövedék kilövésére alkalmas. Az AK-nál 1,8-szor nagyobb tűzgyorsasága miatt, így maximum 3-4 sorozat adható le belőle.
A fegyver megbízhatóságát mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy a KGP élettartama elérte a 10 000 lövést, a gengszter filmekből ismert UZI-é még a 9000-t sem, a híres Glock18 pedig 8000-ig sem jutott. A hivatalos tesztek szerint még az ilyen nagymérvű megterhelés alatt sem romlik a fegyver szórása és a lövedék torkolati sebessége.
A fegyvert alapvetően közelharcra szánták. Irányzéka 50-150 méteres távolságra állítható, ami elegendő a városi, beltéri és egyéb rendfenntartó akciókhoz. 25 méteren belül egy négyes sorozat minden tölténye a kiszemelt célpontban landol, ezért még akkor is kivonja a harcból az ellent, ha az golyóálló mellényt visel.
Csapzott szerkezet
A Komodor legnagyobb hátránya pont a rendeltetéséből származik. Közelharci fegyverként elvárás a kicsi és könnyű szerkezet. A kihajtható válltámasz kényelmetlen, a mellső markolat rövid és túl széles. A tűzváltó gomb túl közel helyezkedik el az elsütőbillentyűhöz. Harci felszerelésben rettentő nehezen illeszkedik a katonához.
További probléma, hogy a tömegzáras töltési rendszer miatt, töltéskor a tárat nem elég kivenni a fegyverből, azt szinte ki kell rángatni. A célzást segítő nézőke sem könnyíti meg a harcosok dolgát. Igaz hogy ezt a géppisztolyt rövid távra tervezték, de az eszköz olyan picire sikeredett, hogy akció közben, netán sötétebb környezetben lehetetlen a pontos lövés leadása.
A legtöbb kritikát a felhúzófogantyú kapta. Nagy, kemény, kiálló fémdarab, ami könnyűen felsértheti a használója kezét vagy megütheti hátát, oldalát. Összegezve, maga a KGP-9 ergonómiai kialakítása igencsak gyengére vizsgázott. Több vélemény szerint ezt a fegyvert lőtérre fejlesztették nem a harcmezőre.
Következő bejegyzésünkben, mielőtt megismernénk a Gepárd rombolópuskát, egy picit a civil élet felé fordulunk.
